Dátum: 2024 március 19. (kedd) | József, Bánk

UTE Öttusa szakosztály története

Ajánljuk mindazoknak, akik szeretik az öttusát, a lila fehér színt, vagy mind a kettőt

SZOMBATHELYI TAMÁS:
„... csodálatos érzés ebben az ötszámos káoszban néha, jó pillanatokban a harmóniát megtalálni." (Képes Sport, 81/38).

A Dózsa nevet már viselte egy öttusa-szakosztály. Igaz, hogy ez nem újpesti, hanem Budapesti Dózsa volt, de méltán tekinthetjük az ötéves megszakítás után induló új szakosztály elődjének. Ez a szakosztály 1952-57 között működött, a téli és nyári öttusát egyaránt űzték. Tagjai voltak: Bárány Árpád, Benedek Ferenc, Christián György, Faludi József, a két Grega-iker: Péter és Pál, dr. Latin Ferenc, László István, Mizsér Jenő, Nyulászi András, Pap Tibor.

Téli öttusában Nyulászi András 1956-ban, a csapat pedig 1956-ban és 57-ben nyert bajnokságot. A szakosztály megszűnése után éppen Nyulászi volt, aki szorgalmazta egy új szakosztály létrehozását. Az Újpesti Dózsa látszott a legalkalmasabbnak az öttusa indítására, hiszen ebben az egyesületben mind az öt szám rendelkezett már saját szakosztállyal. Nyulászi majd öt évig kilincselt a különböző fórumokon, míg végül az akkori elnök, Csáki Sándor igent mondott. Jegyezze meg, hogy az Újpesti Dózsa csemegekereskedés és nem kóceráj - jelentette ki, jelezve ezzel a szakosztály felé támasztott követelményeket. Természetesen az elnök is tartotta magát ehhez a szinthez, és minden lehetőséget biztosított az alakuló együttesnek.

1962. májusában megalakult az új szakosztály. Versenyzőket (szám szerint 14-et) a Pedagógus SK-bóI igazoltak, szövetségi engedéllyel. Az edzői munkát Nyulászi irányította, ő vezette az úszó- és futóedzéseket is, Mizsér Jenő lövő-, Farkas László vívó-, Tóth István és Vigh Ferenc pedig lovasedző volt. A lovasedzések lebonyolításához a Belügyminisztérium rövidesen több mint 10 lovat biztosított, ettől az időtől egyedül Vigh Ferenc tartotta a lovasedzéseket. Vívóedzések az első időben a BVSC vívótermében voltak (Farkas itt edzősködött), majd Ferdinandy Géza bekapcsolódása után átköltöztek a Dózsa Eötvös utcai vívótermébe. Igaz, hogy ez a terem zsúfolt volt, de az öttusázók az akkor igen erős dózsás párbajtőrözőkkel együtt készülhettek, és ez nagy előny volt számukra. A lövőedzések a Mexikói úti lőtéren zajlottak, az úszó- és futóedzések színhelye a Császár-uszoda volt. Itt a Csaszi kis fedettjében volt a szakosztálynak minden reggel három pályája, ezen kellett megoldani az összes versenyző úszását.

A szakosztály irányításához meg kellett alakultatni a szakosztályvezetést is. A szó szoros értelmében a Balatonból kérték fel az éppen szabadságát töltő Tamás Gábort, aki előzőleg a lovasoknál szerzett már érdemeket. A gazdasági ügyeket Zimmermann György vállalta, aki egészen 1976-ig, az első főállású technikai vezető beiktatásáig volt a szakosztály intézője.

Rövidesen tagja lett a szakosztály vezetésének Radosza Mihály. Ő és Tamás Gábor többször töltöttek be elnöki posztot.

Már 1962-ben, nem sokkal az alapítás után csatlakozott a szakosztályhoz a III. ker. TTVE-ből Horváth László, a BVSC úszóitól pedig Kelemen Péter és Muskovszky Gábor. Az a tény, hogy az átpártolt úszók elég hamar sikereket értek el (1963-ban Kelemen, 64-ben Kelemen és a csapat is bajnokságot nyert az ifjúságiak között háromtusában), felkeltette az úszók érdeklődését az öttusa iránt. Azt pedig, hogy az öttusaképzés is helyes úton jár, bizonyították az eredmények, hiszen alig több mint egy évvel a megalakulás után az ifjúsági öttusabajnokságon Pálvölgyi Miklós és a Pálvölgyi, Bakó Pál, Hidvégi Levente összetételű csapat is nyert.

A szakosztály irányítói már kezdetben belátták, hogy az induló mag mellett az utánpótlást is biztosítani kell. Ezt a feladatot az azóta tragikusan elhunyt dr. Szilágyi István vállalta magára. Ügyvédi munkája mellett kevés szabadidejét az öttusának szentelte, és hogy milyen sikerrel, ezt a tőle kikerült tanítványok későbbi eredményei igazolták.

Új színfolt jelent meg tehát a magyar öttusában. Az első évek sikerei jelezték, hogy az addig uralkodó Csepel és BHSE mellett egy harmadik szakosztály is beleszól majd az eredmények eldöntésébe.

A Dózsa az NDK Dynamóval való jó kapcsolatát kiterjesztette az öttusára is. Így a szakosztály versenyzői külföldön is szerepelhettek. Az első nemzetközi sikerre se kellett sokáig várni. 1965-ben írtak ki juniorok részére először világbajnokságot, mégpedig Lipcsében. Itt Pálvölgyi harmadik lett, és az akkor már honvédos Bakóval és a csepeli Bodnár Jánossal tagja lett a világbajnok csapatnak. Sose felejthető élmény, hogy Lipcsében négyszer játszották el a magyar himnuszt (Bodnár, Balczó és a felnőtt csapat is első lett) és külön öröm, hogy ebből egyszer Dózsa-sportoló is a dobogó legmagasabb fokán állhatott.

Az 1966-ban, Pozsonyban rendezett junior vb-n már két aranyérmet szerzett a Dózsa, hiszen Kelemen az egyéni győzelme mellé csapataranyat is nyert. Kelemen külön csatát vívott a győzelemért Bakóval. A futás előtt még teljesen nyílt volt a helyzet, de az addigi futóeredmények inkább Bakónak kedveztek.

- Ez a gyerek, ha kell, ott fog meghalni a pályán, de megnyeri a világbajnokságot - nyilatkozta Ferdinandy, Kelemen Péter akkori vívómestere a Népsportban. Igaza lett, Péter végül 24 ponttal nyert. Már itt megmutatkoztak kiváló versenyzői tulajdonságai, küzdőképessége és az, hogy képes egy versenyre koncentrálni, ott nyújtani mind az öt számban tudása legjavát.

Ebben az évben Varga megnyeri a szakosztálynak az első felnőtt öttusaérmet (a bajnokságon 3.) és a csapat is először kapaszkodik fel a dobogóra (Varga, Pintér Tibor, Deák Ferenc - 3. hely).

1966-tól dolgozott másodállásban a szakosztálynál dr. Vermes László. 1975-ig az utánpótlás futómunkáját irányította, társadalmi munkásként évtizedekig vett részt a szakosztályvezetésben.

Az 1967-es évben Pethő László és a Pethő, Horváth, Kelemen összeállítású csapat juniorbajnokságot nyer, 1968-ban pedig először nyer a Dózsa felnőttbajnokságot csapatban (Kelemen, Horváth, Varga). Kelemennek sikerül az egyéniben Balczó és dr. Török F. közé beékelődnie, és ezzel ezüstérmet szerez a bajnokságon.

1969. januárjától az NDK-ból hazatérő vívómester, Kováts Endre veszi át a vívómunka irányítását a szakosztályban. Ő az első főállású vívómester a magyar öttusában. Hogy a szakosztály irányítói kiváló szakembert választottak, arra bizonyíték, hogy a dózsás versenyzők mindig is vezető szerepet játszottak a versenyeken a vívószakágban.

1969-ben Budapesten rendezik mind a felnőtt-, mind a junior-világbajnokságot. Kelemen ebben az évben egyéni bajnokságot nyer, ezzel biztosítja helyét a vb-csapatba (az együttes megismétli előző évi győzelmét, ugyanabban az összetételben nyeri a csapatbajnokságot). Pethő bekerül a junior vb-csapatba, így két versenyzőért izgulhatnak a lila-fehér szurkolók.

Balczó felejthetetlen győzelmet arat, Kelemen pedig tagja az ezüstérmes csapatnak - megszületett tehát az első felnőtt világbajnoki érem. A junioroknál Pethő az egyéni győztes, és két csepeli versenyzővel az oldalán a csapataranyat is megnyeri.

Ebben az évben indul be a szocialista országok ifjúsági versenyzői részére kiírt versenysorozat, az IBV elődje, az ORT. Az első versenyt Szófiában rendezték és a győztes magyar csapatnak dózsás résztvevője is volt Pilhál György személyében. Érdekesség még, hogy az eredmények között itt találkozhatunk először a még ifjúsági Székely Zoltán nevével, aki mint öttusázó nem ért el komoly sikereket, de mint dózsás párbajtőrvívó 1981-ben felnőtt világbajnok lett.

Eredményes évet zárt tehát a Dózsa 1969-ben, hiszen versenyzői mind a három korosztályban nemzetközi sikereket értek el. Senki nem számított rá, hogy a következő év hozza meg az első világbajnoki aranyat. 1970-ben a felnőtt csapatban megint a Dózsa lett az első (Horváth, Pethő, Varga), az ifjúságiak bajnokságát pedig egy tizenhét éves ismeretlen fiatalember, Szombathelyi Tamás nyerte. Szombathelyi a KSI versenyzője volt, 1968-ban átigazolási kérelemmel fordult az Újpesti Dózsához. Mivel nem adták ki, egy évet ki kellett hagynia, közben persze edzőjével, Somfai Csabával szorgalmasan edzett a Dózsa létesítményeiben. Somfai, mint a Kölcsey Gimnázium testnevelő tanára (akárcsak valaha Nyulászi tanár úr a Kertész utcából) toborozta az öttusázókat. A Kölcsey lett a dózsások bázisa. Ráadásul az iskola másik testnevelője, Spiegl József is a dózsás öttusázóknál edzősködött, a sportiskola keretein belül. Amikor Deák Ferenc 1970-ben abbahagyta a versenyzést, a sportiskolánál megbízták egy szélesebb körű utánpótlás megszervezésével. Hozzá csatlakozott 1971-ben Pécsi Gábor, ők ketten teremtették meg a szakosztály módszeres és folyamatos utánpótlását. Szervezési hiba volt ebben az időben, hogy a sportiskola teljesen külön dolgozott a szakosztálytól, a fiatal versenyzők először a lovardában találkoztak a már példaképnek tekinthető idősebb öttusázókkal. Jellemző adatok ebből az időből: az 1959-es korosztályból 20, a 60-ból 18 versenyző volt az SI-ben. A következő évfolyamból mindössze három (Mizsér, Medve, Mészáros). Hogy mégis ebből a korosztályból... (de erről majd később).

Elérkezett az 1970-es vb, ezt a versenyt Warendorfban rendezték. Mint az előre várható volt, a két nagy rivális, Balczó és Onyiscsenkó vívott hatalmas csatát. A futás előtt mindenki kettőjük közül várta a győztest, Kelemen és Bakó pedig esélyes volt a bronzérem megszerzésére. Tőlünk Kelemen futott elsőnek (5. induló), érezte, hogy jól megy a futás, célbaérkezés után azonban ő is Balczót várja győztesnek. (Dobogós vagyok - lihegte Szepesi György mikrofonjába.) Balczó 3000-nél megtudja, hogy a cél előtt Onyiscsenkó elkészült erejével, itt már Kelemen idejét kérdezi, választ nem kap, ki is figyelte volna Pétert vele szemben. Egyedül az itthon rádiót hallgató Nyulászi készült fel erre a számításra, és Balczó idejének elhangzása után rögtön kijelenti; Péter a világbajnok. Nem úgy a helyszínen, Kelemen, mint győzteshez rohan oda az éppen beérkezett Balczóhoz, aztán Bandi fáradtan is számol, ő tudatja először a tényt Péterrel; Te vagy a győztes. (Hát azért ez túlzás - nyilatkozza a rádiónak Kelemen.) Kilenc ponttal előzte meg Balczót. Csapatunk 500 ponttal verte a Szovjetuniót, így Kelemen az egyéni mellé csapataranyat is hozott haza. Az újságírók szavazatai alapján Kelemen Pétert az 1970-es év sportolójává választották.

A következő esztendő nem sikerült, hogyan is sikerülhetett volna ilyen fényesen. Kelemen tagja ugyan a San Antónióban rendezett világbajnokságon az ezüstérmes csapatnak, de az egyéniben csak a 10., több mint 300 ponttal elmaradva az előző évi teljesítményétől. (Nekem egy jó évet mindig egy rossz követ - nyilatkozta. Később így változott a véleménye: Egy rossz év után mindig egy jó következik.) A juniorok az Uppsalában rendezett vb-n kitettek magukért, Vass György a 3., Szombathelyi a 4. helyet szerezte meg az egyéniben. Csapatban Plank Gáborral (BHSE) aranyat nyertek. A felnőtt öttusabajnokságon teljes csepeli siker, de csak egy évre tudják megszakítani a Dózsa bajnoki sorozatát, 1972-ben megint csapatgyőzelemnek örülhettek a szurkolók. Horváth első bajnokságát nyeri, Pethő 3., Kelemen 4. Ennek ellenére nincs dózsás versenyző a csapatban, a Münchenben rendezett olimpián. Az egész öttusatábor egy felbolydult méhkashoz hasonlít, vélt és valós sérelmekről nyilatkoznak. Balczó müncheni győzelme természetesen némileg fátylat borít a problémákra, de ez a dózsásoknak kevés vigaszt jelent.

A juniorok 1972-ben mind a hazai, mind a nemzetközi versenyeken komoly sikereket érnek el, Szombathelyi és a csapat juniorbajnokságot nyer, a junior vb-n pedig Szombathelyi 2., és tagja a győztes csapatnak is.

1973-ban megint a juniorok biztosítják a jó eredményeket, a bajnokságon Szombathelyi és a csapat nyer, Székely pedig egyéni ezüstérmes. A londoni felnőtt vb-re ugyan két csapattagot is ad a Dózsa, de egyikük sem teljesíti a tőle várt eredményt. Kelemen a lövészet után még a 2. helyen áll Lednyev mögött, de gyenge úszó- (3,48) és futóteljesítménye után az 5. helyre esik vissza az összetettben. Horváth már a rajt előtt elvérzett, a bemelegítő bíró hibájából később szállt lóra, összesen tíz percet melegített, a pálya elején még tartotta magát, a negyedik ugrástól azonban annyi hibát gyűjtött össze, hogy mindössze 766 pontot lovagolt. A magyar csapat óvását elutasították, így a jó vb-szereplésre remény sem lehetett. Reálisan 150-200 ponttal vártam többet magamtól, de ha még sikerül is, akkor sem kerülhettem volna az első hat közé, amelyet eredetileg célul tűztem magam elé. Ezért mondom: sem az egyéni helyezésem, sem a csapat ezüstérme nem a lovagláson múlt. - nyilatkozta Horváth a verseny után Kocsis L. Mihálynak a Magyar Ifjúságban. Maracskó mindössze egy hellyel végzett Horváth előtt (17. lett), így a Balczót először nélkülöző magyar csapat csak a bronzérmet tudta megszerezni. És itt kell állnia még egy idézetnek a Magyar Ifjúságból, igaz, ez már 1976. augusztusából való. Hogyan összegzi utólag Kelemen az 1973-as kudarcot Kocsis L. Mihálynak: ,,... idegileg jó voltam, fizikailag azonban nem tudtam felkészülni. Hiába mondtam előtte, nekem kevés az utolsó válogatótól számított három hét a jó felkészülésre, érveimet lesöpörték az asztalról. A kapitány azt mondta: egy klasszisnak elég. Klasszisnak talán, de én sohase mondtam, hogy az vagyok. Nekem munka kellett, és az akkor hiányzott. Önhibámon kívül ezért nem éreztem magam felelősnek a verseny, az eredmény miatt.

Hogy egy kicsit több szó esett a londoni kudarcról, mint esetleg az előző évek sikereiről? Nem véletlenül, hiszen a magyar öttusában, de ezen belül az Újpesti Dózsában különösen nehéz szívvel emlékeznek erre az esztendőre. És az idő múlásával hajlamosak vagyunk rá, hogy csak az ott szereplő három versenyzőt hibáztassuk. Pedig ennek a mélypontnak rajtuk kívüli okai is voltak.

1974-75-ben megint nincs dózsás versenyző a csapatban, az 1976-ban Montrealban rendezett olimpiára a fogadalomtételnél még Kelemen, Szombathelyi és Horváth is ott van, de végül egyikük sem került az indulók közé. Közben 1974-ben és 75-ben is Horváth az egyéni bajnok, sőt 75-ben a csapat is nyer (Horváth, Kelemen, Szombathelyi). Érdekesség, hogy az 1976-os ob volt Kelemen 100. öttusaversenye. Nemzetközi eredményekkel ezekben az években nemcsak a felnőttek, hanem a juniorok is adósok maradtak.

Nyulászi, aki az alapítástól vezette a szakosztály szakmai munkáját, 1975-ben megválik az Újpesti Dózsától. Helyette egy évre Kováts Endrét bízzák meg a vezetőedzői munka ellátásával.

1976. őszén és 1977. januárjában jelentős változások állnak be a szakosztály életében. Az alapításnál már a szakosztálynál edzősködő Mizsér Jenő vállalja el a vezetőedzői munkát. 1965-től 1976-ig a MÖSZ-ben dolgozott, mint szakfelügyelő. A kitűnő elméleti és gyakorlati szakember (évekig volt a junior keret kapitánya), az öttusa történetének kutatója nem könnyű feladatot vállal: új lendületet kell adni a szakosztálynak. Neked Spárta jutott - helyezi ki a jelszót a vívóterem folyosójára, irányt mutatva a további munkához. Az új vezetőedzőnek könnyítette a helyzetét, hogy átadták a vívótermet a Mexikói úton. Mellé öltözőket, szertárt, pihenőszobát, irodát építettek. Végre állandó bázisa lett az öttusázóknak.

1976. novemberétől főállású technikai vezető vette át a szakosztály szervezését, gazdasági irányítását. Ezt a feladatot Schatz Róbert, a volt ifjúsági öttusabajnok vállalta. A Mizsér-Schatz páros, a Mexikói úti létesítmény és nem utolsó sorban az akkori szakosztály elnök, Szabó Károly egy új korszak kezdetét jelentette a szakosztály életében.

1977-ben Horváth negyedik magyar bajnokságát nyeri, májusban Szombathelyi átesik első porcműtétjén, számára ez az év kiesik.

Kelemen még tagja ugyan a keretnek, de megújulásra már nem képes. Elment tőlem a mezőny - mondta. Amikor ősszel bejelentette, hogy visszavonul és edző lesz, a Dózsa vezetése arra kérte, hogy a lila-fehér csapatban szerepeljen még néhány évig. Nem lenne képem úgy odaállni egy verseny rajtjához, hogy tudom, nem tettem meg érte annyit, mint korábban bármikor - volt a válasza.

Horváth élvezi az új szövetségi kapitány (dr. Török Ferenc) bizalmát, igaz, rá is szolgál. 1977-ben a bajnokság mellett három nagy versenyt nyert (London 5695 pont!, Warendorf és Budapest). Be is kerül a csapatba 1977-ben és 1978-ban is, de mindkétszer gyengén szerepel (16. és 13. hely). Nyomasztja, hogy éveken át kimaradt a csapatból (1974-ben és 1975-ben ranglistaelsőként), minden versenyen bizonyítani akar és ez a leggyengébb számban, a lövészetben rendszerint megbosszulja magát. Az egész öttusázásom múlik ezen - nyilatkozza egyszer a Népsportban. Minden eddigi munkám, minden szenvedésem hiábavaló volt, ha ezen nem tudok segíteni. Talán ha adnának mellém egy edzőt, aki csak engem gyúrna, aki átvenné velem az abc-től újra az egészet... De tudom, hogy erre nincs lehetőség. Lett. A szakosztályhoz szerződött Kazár Károly, az egykori sportlövő, aki jó érzékkel nyúlt Horváth lövészetéhez. Hogy mennyire, azt az elkövetkező évek eredményei igazolták. 1978-ban Szombathelyi az egyéni bajnok, de előtte már 2. Warendorfban és megnyeri a májusi nagy nemzetközi versenyt is. Új csillag, jellemzik a lapok a bajnokság után. Csapattag szeretnék lenni a vb-n, nem utazó - nyilatkozza még tavasszal. Tudja, hogy aki ebben az évben csapatban van, az már esélyes az olimpián való indulásra. Vágya sikerül, Horváth és Sasics mellett indul a Svédországban rendezett világbajnokságon.

Jönköpingben reményeink már a lovaglásnál elszálltak. Horváth 927 pontot teljesített, Szombathelyi egy ritkán látható rendezési hiba miatt mindössze 672-t (a pályaépítők a 4. számú ugrás előtt ottfelejtettek egy rudat, így azt Tamás nem tudta megugratni). A pályát ugyan még egyszer elölről kezdhette, de a 4. ugrással megint nem boldogult. A benyújtott óvást elutasították, így maradt a 672 pont. A második napon Szombathelyi remekül vívott (1038), lövészetben viszont végre Horváth Laci jeleskedett (196). Úszásban mindketten elmaradtak egy kicsit a várt eredménytől, futásban Szombathelyi ugyan jól szerepelt, az összetettben azonban ez csak a 20. helyre volt elég. Horváth gyenge futása miatt a 9. helyről a 13.-ra esett vissza, csapatban is csak az 5. hely jutott a magyaroknak.

1979. január 1-től Ferdinandy Géza vette át a lovasedzések irányítását, mert nyugdíjba vonult Vígh Ferenc, aki a szakosztály alapítói között volt, s akinek ló és ember előtt egyaránt tekintélyt követelő orgánuma és rendőrsapkája megannyi vidám történet alapja. A mai napig ritkán telik el beszélgetés öttusázók között, hogy ne Feri bácsi kerüljön előbb-utóbb a középpontba. És ez csak olyan emberrel eshet meg, akit mindenki egyaránt szeret. Az Újpesti Dózsa elnöksége aranyemlékgyűrűvel jutalmazta 17 éves edzői munkáját.

Az 1979-es év más szempontból is érdekes a szakosztály életében. Egyrészt Mizsér először indult világbajnokságon, Hollandiában a juniorok között 4. lesz. Másrészt Budapesten rendezik a felnőtt vb-t. A verseny megrendezésében sokat segítenek a dózsások (Mizsér Jenő volt a versenybíróság elnöke), de ennél fontosabb, hogy Horváth annyi jó eredmény után végre világversenyen is képes volt tudása legjavát adni.

A világbajnokságot augusztus közepén rendezik. A négy jelölt közül (Horváth, Szombathelyi, Kancsal, Maracskó) csak az utolsó időszakban jelöli ki a tartalékot a kapitány. Végül dr. Török úgy dönt, hogy Szombathelyi ne induljon a vb-n.

A lovaglást nagy érdeklődés mellett az Ügetőpályán bonyolítják le. Horváth a második kanyarban lovagol, kihúzza az elsőre mindössze 808 pontot teljesítő Bitangot, ráadásul a másik két magyar jól ment, a csapateredmény csak rajta múlik. Horváth remekül lovagol, 1100 pontot szerez, így a csapatversenyben az élre kerülünk Verseny előtt csak az járt az eszemben, hogy a vizesároknál Pacelt leesett. Aztán olyan jól ment a lovam, hogy mire odaértem, már-már elfeledkeztem a veszélyről. Arra ügyeltem, hogy éppen az árok előtt legyen a legnagyobb a lendület... - nyilatkozta a Népsportban. A közönség helyéről felállva ünnepelte a magyar öttusázót - írták a másnapi lapok.

A következő három szám is jól sikerült Horváthnak (lövészetben 195 kört ért el). A futás előtt a negyedik helyről várta a rajtot, csapatban pedig esélyünk volt a győzelemre. A pesthidegkúti reptéren, ha nem is akkora tömeg gyűlt össze, mint 10 évvel előtte, de lehettek vagy tízezren. Horváth nagy időt futott, így ha előtte és mögötte változtak is a helyezettek, ő megtartotta a negyedik helyet. Csapatban, drámai küzdelemben mindössze hét ponttal kaptunk ki az amerikai együttestől. A verseny után Horváth nem az egyéni sikerét emelte ki az újságíróknak, hanem a csapaton kesergett. Megint bebizonyosodott, hogy Vöri igazi csapatember.

Ebben az évben mind az ifjúságiak, mind a juniorok megnyerik a csapatbajnokságot, sőt Fáth Ferenc egyéniben is junior bajnok. Így a megnyerhető négy aranyból hármat a dózsások hoznak haza Győrből. Az utánpótlás-bajnokságon csapatarany és egyéni ezüst jut a lila-fehéreknek. Megint egy olimpiai esztendő következhet. Vajon sikerül-e dózsás versenyzőnek bekerülnie a csapatba, vagy az előző két olimpiához hasonlóan hiányoznak majd versenyzőink a nagy találkozóról? - kérdezték még az év elején az egyesület vezetői.

Szombathelyi mindenesetre megnyerte második egyéni bajnokságát, és ezzel biztosítva látszott a csapattagsága is.

Ekkor még nem lehetetett tudni, hogy egy másik dózsás, Horváth is helyet kap az indulók között. A moszkvai olimpián néhány kapitalista ország nem indította versenyzőit, de így is 17 nemzet képviseltette magát, 43 versenyzővel. Szombathelyi és Horváth mellett Maracskó volt a csapat harmadik tagja. Az első magyar, Maracskó 980 pontot ért el. Szombathelyi elegánsan, kitűnő tempóban lovagolt, hibátlanul teljesítette a pályát. Délután Horváth Laci nehéz lovaglású lovat húzott, de erélyes lovaglással 1008 pontot teljesített. A másnapi vívás kitűnően sikerült, Horváth nyert (1052), Szombathelyi lett a 2. (1026). Lövészetben Tamás a 3. lett 198 körrel. Sajnos Horváth vállsérülése a vívás alatt kiújult, így sem a lövészetben (192), sem úszásban (3,44) nem tudta legjobbját nyújtani. Nem így Szombathelyi, aki a futást a későbbi olimpiai bajnok Sztarosztyin mögött várhatta. A magyar fiúk jól futottak, Szombathelyi ezüstje mellé a csapat is felállhatott a dobogó második fokára. Így egycsapásra három olimpiai ezüsthöz jutottak a dózsás öttusázók. Moszkvában a maximumot nyújtottam - nyilatkozta Tamás az olimpia után -, ennél aligha nyújthattam volna többet. Más kérdés, hogy a csúcsformám is kevés volt Sztarosztyinnal szemben, de ha egy jobb versenyző megelőzi az embert, azt - nincs mese - el kell fogadni. Ami pedig a csapatot illeti, ezt a szovjet együttest nemigen lehetett megverni.

Az utánpótlás is szép évet zárt, megint hármat nyertek a lehető négyből, csak most az egyéni aranyat Mizsér nyeri. (Jó, hogy Attila az ifik között nem halasztotta el ezt a pótolhatatlan alkalmat. Hogy miért volt ez jelentős, arra csak 1985-ben derült fény, amikor felnőtt egyéni magyar bajnok lett.) Az utánpótlás-bajnokságon is jut aranyérem, most nem csapatban, hanem Fáth Ferenc révén egyéniben. A madridi junior vb-n Mizsér megint 4. lett. A világbajnokság után Villányi Zsigmond junior kapitány így nyilatkozott: Külön öröm számomra, hogy ismét tapasztalhattam: Attila fejben is bírja a nagy versenyek légkörét.

1980. őszétől megint változások történtek a szakosztály irányításában. Szabó Károly a labdarugók elnöke lett, technikai vezetőnek magával vitte Schatz Róbertet is. Megint Tamás Gábor az elnök, Pécsi Gábor pedig négy évre felhagy az edzői munkával és elvállalja a technikai vezetői feladatokat. A versenyzőgarnitúra pedig egy nagy egyéniséggel gyengül. Jöjjenek a fiatalok - nyilatkozta dr. Török októberben, a Népsportban. Horváth Laci megérti az idők szavát, elbúcsúzik a versenyzéstől, négy évre a szövetségi kapitány segítője lesz. A szövetségi kapitány nyilatkozatában azt is elárulja, hogy a jövő csapatát Szombathelyi köré akarja építeni.

Tehát biztosnak látszik, hogy az elkövetkező években is lesz dózsás versenyző a világversenyeken.

1981-ben Mizsér juniorban egyéni és csapatbajnok is (Mizsér, Hunyady Zoltán, Duck Gábor), emellett még az utánpótlás-bajnokságon is nyer két aranyat. Háromtusában is öt első hely jut a szakosztálynak. Mizsér Jenő vezetőedző így nyilatkozik az évek óta tartó utánpótlás-sikerekről: Nem történt más, mint módszeres utánpótlás-nevelést folytatunk. És hozzá kell tenni, hogy az utóbbi években a szerencse is mellettünk volt, szinte minden kritikus helyzetből a dózsás versenyzők jöttek ki győztesen. Ha ez a következő években nem így lesz, az nem azt jelenti, hogy rosszabbul dolgozunk. A lengyelországi felnőtt vb-re Szombathelyi biztos csapattag. Dobival és Császárival ezüstérmet szereznek, egyéniben pedig az egyenletes teljesítménynek bronzérem a jutalma. Mizsér itt már tartalék, ezzel együtt ebben az évben a junior világbajnokság nem sikerül számára túl fényesen (9. hely).

Az 1982-es év jól kezdődött a dózsásoknak. A megbízható csapatembernek elkönyvelt Tomaschof Sándor végre komoly egyéni sikert is elér, 5458 ponttal nyeri a májusi nagy nemzetközi viadalt, a Sugár Kupát. Ugyanezen a versenyen Mizsér a negyedik.

Ebben az évben aztán Mizsér is bekerül a mélyvízbe. Már tavasszal kirajzolódott a csapat, Szombathelyi és Dobi mellé Mizsér látszott biztos tagnak. Sőt, miután időközben Szombathelyit megoperálták, Dobi pedig megsérült, Mizsér egyszeriben előlépett biztos csapattagnak, mellé válogatták még Pajort és Császárit. A római vb-n ez a teher soknak tűnt a még junior versenyzőnek, legsebezhetőbb számában, a vívásban gyengén szerepelt (696 pont), összteljesítménye pedig a 9. helyre volt elég. Csapatban szépen csillogó ezüsttel tértek haza, mindössze 70 ponttal maradtak le a szovjetektől. Mizsér feje felett így is sokan vészharangot kongattak: ez a vívás elég a juniorok között, de a felnőtteknél nem megy vele sokra - mondták. Csakhogy Attilát nem olyan fából faragták, hogy egy ilyen kudarctól elkedvetlenedjen, meg aztán olyan szakemberek vették körül, akiknek volt türelmük kivárni minden számban a megfelelő fejlődést. Ezt évek múlva az eredmények is igazolták. Mizsér indult a junior vb-n is, itt 7. lett. Itthon mintha bevált volna a vezetőedző jóslata főleg 2. és 3. helyek jutottak a Dózsának a bajnokságokon. Az up-ob-n a négyfős csapatok versenyében 2., 3. és 5. helyet szereztek a Dózsa-csapatok, bizonyítva azt, hogy a szakosztály ekkor is rendelkezett megfelelő utánpótlással. A csapatbajnokságot késő ősszel rendezték. A Fáth, Mizsér, Szombathelyi, Tomaschof összetételű csapat igen gyengén szerepelt. Nem is a harmadik hely volt a fájó, hanem a vívásban mutatott kép. Az újpestiek mindig arra voltak büszkék, hogy igazi csapatot alkotnak, egymást segítik a nehéz percekben. Nos ezen a versenyen ennek még nyomát sem lehetett látni. A BHSE vívásban 1153 pontot vert rá a dózsásokra, s ezzel be is biztosította bajnoki győzelmét.

1983-ban - hét év kihagyás után - végre megint a Dózsa (Szombathelyi, Mizsér, Bárdi, Fáth) nyeri a csapatbajnokságot. Az utánpótlás-bajnokságon teljes a dózsás siker, az élen Mizsér, Bárdi a sorrend és a csapatarany is a lila-fehéreknek jut. Háromtusában három aranyat szerez a szakosztály. A felnőtt világbajnokságot ebben az évben Warendorfban rendezték. A figyelmes szervezők meghívták Kelement is, aki a városukban, 1970-ben rendezett vb-n két aranyat is nyert. Szombathelyi végre egészségesen utazott a világbajnokságra, jó esélyekkel. Fábiánnal és Pajorral az oldalán valós reménye lehetett a csapatgyőzelemre is.

A lovaglás jól végződött. Tamás a második kanyarban Fábián lovát húzta, mindketten 1070-et értek el. A vívást Szombathelyi és a magyar csapat nyerte, két szám után az összetettben ők álltak az élen. Úszó eredményével Tamás az 5. helyre esett vissza. Következett a lövészet és a futás, amit az öttusa történetében először rendeztek egy nap alatt. Szombathelyinek kedvezett ez a versenyforma 197-et lőtt, ezzel az eredménnyel a francia Four mögött a 2. helyről várta a futás rajtját. Sztarosztyin mindössze 18 futómásodperccel volt mögötte, az élmezőny egyébként igen szoros volt. Szombathelyi természetesen nem csak az egyéniért futott, hiszen a csapatversenyben 84 ponttal vezettünk a szovjetek előtt. (Sztarosztyin ugyan a legjobbak közé számít futásban, a másik két csapattagra azonban ez közel se volt jellemző.) Tamásnak végül a 2. hely jutott, a csapat pedig 27 ponttal alulmaradt a szovjetekkel szemben. A vívás közben hatszor is elestem, sajgott a combom, örültem, hogy egyáltalán futni tudtam. Hogy mit érzek? Ha a világbajnokság előtt azt mondják, hogy két ezüstérmet kapok, az egyéni helyezéssel kiegyezem, a csapatsorrenddel nem - nyilatkozta a verseny után a Népszabadságban Hegyi Ivánnak. Elutazás előtt Szombathelyi 16300 pontra tartotta jónak ezt a csapatot. Ha ezt elérik, akkor 286 ponttal verik a Szovjetuniót. De az öttusában nincs ha... A junior vb-re Los Angeles-ben került sor, a következő évi olimpia előversenyeként. A szovjetek távolmaradása gyengítette ugyan a mezőnyt, de az elsöprő magyar siker így is meglepő volt. A mieink egymás között döntötték el a dobogós helyezéseket, Fábián László, Demeter József, Bárdi Róbert volt a végső sorrend. A KSI-ből a Dózsába igazolt Bárdinak ez volt az első komoly nemzetközi sikere.

Nagy reményekkel készültek a dózsások az 1984. évi olimpiára. Májusban a MOB bejelentette, hogy Magyarország nem vesz részt a nyári játékokon. Ettől kezdve a sportvezetés a Barátság Versenyeket tűzte ki az év legfontosabb viadalának. Az öttusázók felkészülése erre a versenyre különösen jól sikerült. A Varsóban megrendezett találkozón igazán komoly mezőny jött össze, hiszen nem egy szocialista ország két csapattal is képviseltette magát. A magyar csapat már a lovaglásban megszerezte a vezetést, végig magas szintűen versenyzett és Fábián egyéni győzelme mellé a Fábián, Mizsér, Szombathelyi összetételű csapat is aranyat nyert. Az összetettben 4. helyezett Mizsér a futásról így nyilatkozott: Nekem Szombathelyi tetszett a legjobban, régen sikerült neki ennyire ez a szám. Megmutatta mindenkinek, és azt hiszem önmagának is, hogy még mindig nagyszerű versenyző, mestere a sportágnak. A hazai bajnokságon Mizsér a 2., a csapat pedig nyer (Mizsér, Fáth, Szombathelyi, Kálnoki Kis). A vezetőedző jó érzékkel fiatalított, a még csak 19 éves Kálnoki megbízható tagja volt a győztes csapatnak.

Az év végén megint egy nagy egyéniséggel lett szegényebb a versenyzői állomány. Szombathelyi sérülései megálljt parancsolnak, átveszi Horváth helyét a szövetségi kapitány mellett, míg Horváth a szakosztályban próbálja átadni versenyzői tapasztalatát és a kapitány mellett ellesett titkokat. Hadd álljon itt Szombathelyi Tamás versenyzői pályafutása helyett az a nyilatkozata, amelyet a Képes Sportnak adott az 1983-as vb újabb ezüstérme előtt: Voltak, akik Moszkva után gyorsan rámsütötték: azért csak szerencsés fiú ez a Szombathelyi. Peciak meg Lednyev, meg ez, meg az rontott egy-egy számban, így nyert Macsek ezüstöt. Szerencsés lennék? Tudj' Isten, én nem érzem magam annak. 1971-től 82-ig bezárólag tizenkét világversenyen indulhattam volna, de hat ebből tulajdonképpen kimaradt... 1973-ban - miután az előző esztendőben már második voltam - Nyugat-Berlinben volt az ifjúsági vb, a szocialista országok távolmaradtak. 1975-ben tartalék voltam azon a felnőtt világversenyen, amelyen utoljára született magyar csapatgyőzelem, ebből következően a montreali olimpián is tartalék voltam. 1977-ben megoperálták a bal térdemet, elment az idény. 1979-ben kés alá kerültem a jobb térdemmel, annyi erőm és időm volt csak, hogy a pesti világbajnokságon a tartaléksorig eljussak. És aztán az 1981-es vb után a könyökműtét. Ahogy újra nekiveselkedtem a munkának, gürcöltem Tatán, hogy utolérjem a többieket, jött a vakbél, füstbe ment az egész év. Tavaly tulajdonképpen csak az őszi csapatbajnokság volt az egyetlen verseny, amit végigcsináltam. Hát el lehet dönteni: szerencsés volt Szombathelyi Tamás, vagy valami más???

Fábiánék útra keltek a melbourne-i világbajnokságra. Hogy Hólya István, az Újpesti Dózsa elnöke az év végi belügyminiszteri fogadáson mégis elmondhatott egy lila-fehér szemszögből kellemes szójátékot (Fábiánék utaztak el és Mizsérék jöttek vissza), arról érdemes egy kicsit részletesen megemlékezni. Az 1985-ös év nagy feladatok elé állította a szakosztályt. Ebben az évben ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját az Újpesti Dózsa, így a klub megkapta a hagyományos nagy májusi verseny rendezési jogát. A szakosztály apraja-nagyja és a legkülönbözőbb társadalmi szervek komoly csapatmunkát végeztek, ennek eredményeként elmondható, hogy magas színvonalon rendezett, nívós versennyel sikerült megemlékezni az évfordulóról. Külön öröm volt, hogy az igen erős nemzetközi mezőnyben Mizsér szerezte meg a győzelmet és az első helyezettnek járó jutalmat - egy komplett nyerget - is ő vehette át. A versenyévad a csapatbajnoksággal folytatódott, Szombathelyi helyét is pótolni kellett. Mizsér Jenő vezetőedző egy újabb fiatalhoz nyúlt, a KSI-ből igazolt Balaska Zsolthoz. Hogy jól választott, azt újabb aranyérem tanúsította. Augusztus közepén borongós, hideg idő várta az öttusázókat Melbourne-ben, a XXVIII. világbajnokságon. A nagy távolság ellenére 55-en indultak a vb-n. A Népsport körkérdést tett fel szakembereknek és versenyzőknek az esélyekről. A 9 szavazó közül 4-en Fábiánt tippelték az első helyre, Svarc és Sztarosztyin 2-2, Masala egy szavazatot kapott. Érdekes, hogy Peciakra már senki nem szavazott.

Mizsér a lovaglás napján délelőtt szállt nyeregbe. A Népsportban Salánki Miklós teljesítményét (1100 pont) így jellemezte: Mizsér - a tanár úr. Mint később kiderült, ezzel a lovasszám nyertese lett, rajta kívül nem akadt 1100 pontos lovas. A másik két magyarnak gyengébben sikerült ez a szám, Demeter József 940, Fábián pedig 878 pontot teljesített. Másnap a vívótermet anyagi okok miatt nem fűtötték be. Így jelenhetett meg egy kép Attiláról, amint egy hosszú széksor közepén egyedül ül, pokrócba burkolózva, sapkával a fején. A kép szövege pedig: Attila, a magyar, nyomorúságosnak találja az időjárásunkat. Az újságíró a költői szabadságot kihasználva az angol, mizserable (nyomorúságos) szóba még egy z betűt is becsempészett, így lett, mizserable, ami ugye, mindjárt Attila vezetéknevét tartalmazza. Lehet, hogy a The Herald sporttudósítója itt már sejtett valamit? Mert a magyar tábornak még késő éjszakáig várnia kellett, hogy - ha titkon is - reménykedjen. Történt ugyanis, hogy Attila a leggyengébb számának kikiáltott vívásban 1000 pontot teljesített, ezzel továbbra is az összetett élén maradt, 68 pont előnnyel az olimpiai és világbajnok Sztarosztyin előtt. Az úszás jobban sikerült, mint azt a versenyzők és a szakemberek várták. Mizsér 3,30-at ért el. A másik két magyar is remekelt. A jó eredmények elérésében valószínűleg közrejátszott az is, hogy a nézőtéren a kint élő magyarok olyan hangorkánnal buzdítottak, hogy versenyzőink akár a szigeti fedettben is érezhették volna magukat.

Összetettben Attila előnye 16 pontra csökkent Sztarosztyinnal szemben, csapatban viszont az élen álltunk, ha nem is sokkal. A lövészet és a futás egy napon volt (itt utoljára). Újdonság, még, hogy itt vették először doppinglistára a lövészetnél használt béta blokkolót. Ez sok gyenge lövőnek megpecsételte a sorsát. Sajnos ezek közé tartozott Fábián és Demeter is (186 és 178). Nem úgy Mizsér, aki Sztarosztyinnal egymás melletti lőállásban versenyzett, tudva azt, hogy minden kör, minden 22 pont döntő lehet a délutáni futásnál. Mindketten 195-öt lőttek, így megmaradt a 16 pontos előny. A handicap-rendszerű futásnál Mizsér rajtolt elsőnek, féltávnál tartotta előnyét Sztarosztyinnal szemben. A Népsport így tudósította a befutót:?...edzők és szurkolók a cél felé rohantak, amikor egy emelkedő mögül előbukkant Mizsér. A 24 éves öttusázó egy szép álom felé futott... Ahogy fogytak a méterek, a világ- és olimpiai bajnok Sztarosztyin úgy látta be, hogy át kell adnia koronáját. Az utolsó métereken Attila már nem is futott, a szíve vitte és az őt segítő bíztatás. Amikor világbajnokként célba ért, az egész magyar tábor össze&....

Sportolj velünk az UTE szakosztályaiban!

UTE az utánpótlásért alapítvány - 1%

Mi az, amivel megőrizheted a gyermekeid egészségét?
Mi az, amivel segítheted olimpikonjaink felkészülését?
Mi az, amivel segítheted kedvenc klubodat?
Mi az, amit igyen adhatsz tavalyról?

UTE az utánpótlásért Adószám: 18165159-1-41